A kísérleti jellegű k.Rush (Road/Moving) kiindulópontja a koreográfus azon szándéka, hogy a filmtörténetből inspirálódva egyfajta filmkoreográfiát hozzon létre. A filmművészet mindig is közel állt Frenák Pálhoz, hiszen filmes motívumokat korábban is felfedezhettünk munkáiban (Lakoma, InTimE, Fiúk). Azonban a k.Rush az eddigieknél tudatosabban foglalkozik a film és a tánc műfajának összekapcsolódásával. A műfaji határok felfüggesztése mellett 20. századi ikonok fantomszerűen idéződnek meg a táncosok villanásaiban, mozdulataiban. A valóság és az álom határai megdőlnek, és látomásszerű road-movie kerül a színpadra.

A darabban a rohanás dinamikája és az ütközés drámai pillanatai ötvöződnek, filmes emlékképekkel kiegészítve. A fiatal táncosok kirobbanó energiája a végtelen utazást, az állandó úton létet, a változás dinamikáját tárja a néző elé. A süvítő tempó a száguldásra, a jelenetek merész összekapcsolása a filmes műfaj kiszámíthatatlanságára, az ismeretlen jövőre felel. Ebben bontakozik az asszociációk sokfélesége is, amely belső utazásra ragadja a nézőt.