Frenák Pál legújabb darabja az Instinct kapcsolatnélkülisége után most az emberi kapcsolatok szövevényes voltába és összetettségébe enged bepillantást.

A színpadon öt táncos, akik hol kívülről, távolról, a mozdulatlanság és idegenség pozíciójából nézik a többiek küzdelmét, hol pedig aktív szereplőként bonyolult emberi viszonyok szövevényében vergődnek. De mind a kívülállás látszólagos biztonságához, mind pedig saját kétségbeesett bizonytalanságuk feloldásához szükségük van a másikra. Hogyan válhat (válhat-e egyáltalán) valóságossá a másik? Maradhat-e mindörökre beteljesületlen az iránta való vágy? A testek jelenvalósága és átjárhatósága nem szűnő kérdésként jelenik meg. Valóság-e másik? Nem zuhanunk-e vissza a kapcsolatok megfoghatatlan bizonytalanságából önmagunk kegyetlen és egyetlen valóságosságába? És hogy mennyire vagyunk kiszolgáltatva a hatalomvágy különféle leplezett és direkt formáinak. Frenák visszatérő kérdése, hogy a hazugság és megalkuvás milyen mértékben szövi át az életünket, a testünkhöz fűződő viszonyunkat. A robbanás pedig ezek szerint nem más, mint az a pillanat, amikor a test már nem tud, nem hajlandó tovább hazudni, mert nem hajlandó magát elpusztítani. És mi következik a test igazságából? Meg hogy van-e a léleknek külön igazsága?

Táncolják:
Fekete Zoltán
Jantner Emese
Kolozsi Viktória
Lisa Kostur
Nelson Reguera

Czéh Balázs

Zene, zenei rendező: Gergely Attila

Díszlet: Majoros Gyula

Kosztüm: Szabó Gergely

Fény: Marton János

Hang: Hajas Attila

Színpad: Molnár Péter, Ferenczi László
Fotó: Kaiser Ottó

Koreográfus: Frenák Pál