Ez az első alkalom, hogy részt vesz a dunaParton?

Nem, már vagy századszorra vagyok itt.

Milyen elvárásai voltak a platformmal kapcsolatban?

Sok alkalommal vettem részt a dunaParton, úgy gondolom, emiatt is érdekel a fesztivál fejlődése és az észrevehető apró finomítások. Nem nagy átalakulásra gondolok, viszont például az első alkalomhoz viszonyítva óriási változásokat látok. Nem egyik évről a másikra történt ez, hanem az évek során formálódott azzá, amit ma láthatunk. Érdekes volt megfigyelni és végigkövetni a művészeket abból a szempontból, hogy mi érdekelte őket akkor, évekkel ezelőtt, min dolgoztak és min dolgoznak most. Mindig fedezünk fel új hangokat.

Hogyan látja a kortárs magyar táncot, összehasonlítva a nyugat-európai formációkkal? Vannak bennük olyan sajátosságok, amelyek különbséget jelenthetnek?

Véleményem szerint a kortárs magyar mozgásszínházat sokkal inkább érdekli a humor, az irónia, szemben Németországgal, Franciaországgal vagy akár az Egyesült Államokkal, ahol jellegzetesen ön-reflexívek, és konceptuálisak, emiatt számomra kissé mesterkéltté válnak.

A látott előadások közül tudna olyan példát mondani, amelyek hordozzák az említett sajátosságokat?

Hód Adrienn például egészen kiváló koreográfus, az előadásokat elképesztően őrült fantáziával és őrült karakterekkel valósítja meg. A színészek szintén nagyszerűek, edzettek, lenyűgöző technikai tudással, akik elmennek a hisztéria határáig, irracionálisak, mégis egészen valósághűen teszik ezt.

Amikor fesztivált szervezett Dublinban, volt valamiféle koncepció, amit követett? Milyen szempontok szerint válogatta az előadásokat kurátorként?

Négy évig voltam szervezője a Dublini Táncfesztiválnak, ahol nem volt konkrét koncepció vagy téma, főként azokat az előadásokat hívtam el, amiket a legjobbnak találtam az adott évben. De volt olyan is, például az első év, amikor fogyatékkal élő vagy különböző testtípusú táncosokat felmutató előadásokat hoztunk el, de nem mondanám, hogy ez a fajta válogatás jellemző lett volna.

Látott olyan előadást a dunaParton, ami illeszkedhetne egy közelgő projektjébe?

Jelenleg egy kis amerikai városban dolgozom, kis számú közönségünk van. Maximum három produkciót tudunk befogadni egy évben. 2018-ban volt egy közös munkánk Cuhorka Emesével és Fülöp Lászlóval, szerettem volna őket ismét elhívni, sajnos, most nem alkalmas az idő, de talán egyszer.

Melyik előadást nevezné a kedvencének az eddig látottak közül?

Eddig a Hód Adrienn előadását mondanám. De még itt van a ma este, kíváncsi vagyok például a Simkó Beatrix és Jenna Jalonen munkájára, a Long Time No See-re.

Tófalvi Előd és Kovács Emese