Közel 150 jelentkezés érkezett a hetedik dunaPartra. Ez a magas szám már csak azért is figyelemre méltó, mert a kortárs magyar előadóművészeti területre minden eddigit felülmúló nyomás nehezedett az utolsó dunaPart óta eltelt három évben. A Trafó – Kortárs Művészetek Háza szervezésében budapesti független játszóhelyekkel partnerségben megvalósuló novemberi esemény programjába 23 produkció került. A válogatásról ismét egy hattagú, előadóművészeti szakemberekből álló kuratórium döntött (Böröcz Judit, Czirák Ádám, Herczog Noémi, Kricsfalusi Beatrix, Szirmay-Kalos Léna, Thury Gábor), amely több ülésben, alapos egyeztetéseken értékelte a június eleji határidőig beérkezett jelentkezéseket, továbbá a kuratórium tagjai is javasolhattak előadásokat. Az idei platform sajátossága, hogy a produkciók még az elmúlt tizenhat év magyarországi kultúrpolitikája által megrajzolt keretrendszerben születtek, de már a kormányváltást követően formálódó kontextusban mutatkoznak be a dunaPart nemzetközi közönsége előtt.

A dunaPart platform nem fesztivál, hanem showcase, vagyis szakmai bemutatkozási fórum, amely 2008 óta felkért kurátorok válogatásában mutatja be a magyar kortárs előadóművészeti színtér új produkcióit a nemzetközi szakmai közönségnek. Programjában nem kizárólag, de jellemzően független alkotók olyan munkái jelennek meg, amelyek a nemzetközi intézményrendszer kontextusában jó eséllyel forgalmazhatóak. A platform célja ugyanis nem az, hogy panorámaszerűen mutassa be a független magyar előadó-művészet aktuális állapotát, de nem is “best of” válogatás. A feladat kevesebb is, több is ezeknél: a terület feltörekvő, innovatív nemzedékeinek és háttérintézményeinek megismertetése mellett a cél mindenekelőtt nemzetközi színtérre lépésük segítése és kapcsolataik bővítése.

Mivel a nemzetközi mobilitás elősegítése az évek során a független színtér túlélése szempontjából is kardinálissá vált, a forgalmazhatóságot mint szempontot a válogatás során mindenek elé helyeztük. Azokat az előadásokat kerestük, amelyek eséllyel kapcsolódhatnak nemzetközi esztétikai nyelvezetekhez: a könnyen utaztatható, a kurrens nemzetközi diskurzusokhoz valamilyen szempontból kapcsolódó (hasonló vagy épp radikálisan különböző), sajátos szerzői gondolkodásmódokat és kézjegyeket kerestük. Szintén előnyt jelentett, ha egy projekt formátumát tekintve rugalmasan képes alkalmazkodni változó körülményekhez és igényekhez. Ugyanakkor nem zártuk ki a nagy apparátust mozgató, drága produkciókat sem. Lényeges szempont volt a sokszínűség és az arányosság: bár néhány alkotó nevével több produkcióban is lehet találkozni az idei dunaParton, egy művésztől csak nagyon indokolt esetben válogattunk be több rendezést/koncepciót – igyekeztünk minél többféle formanyelvet és alkotói gondolkodást bemutatni. Ahogy korábban, úgy idén is megfontolás tárgyát képezte, mit kezdjünk a független színtér ellehetetlenülésével párhuzamosan egyre inkább nemzetközi együttműködésekben gondolkodó alkotókkal, a részben/egészen külföldi támogatásból készült, vagy külföldön bemutatott előadásokkal. Hogyan írja át ez a hálózatosság a dunaPart nemzetközi kapcsolatokat támogató profilját, vagy általában véve a magyar előadó-művészet értelmezését. Nem zártuk ki a nemzetközi produkciós környezetben készült munkákat, de előnyben részesültek azok, amelyek Magyarországon kívül kisebb láthatósággal rendelkeznek. 

Fontos megjegyezni, hogy a 2023-as dunaPart óta úgy Nyugat-Európában, mint Magyarországon és a régióban fokozódtak azok a negatív körülmények, amelyek a platform főbb együttműködő partnereinek számító, egyben célközönségét adó független előadóművészeti területet sújtották. Ráadásul az infláció és az energiaválság mellett Magyarországon 2010 óta számos közpolitikai intézkedés is hátrányosan érintette a kulturális kormányzat által ellenségként kezelt, vele szemben sok esetben kritikus, azóta utolsó tartalékaikat is felélő függetleneket. Gondoljunk csak az egyre drasztikusabban csökkenő, majd elapadó működési támogatásokra; a nemzetközi együttműködésekhez szükséges önrészpályázatok korlátozására; a művészetoktatás intézményeinek politikai leuralására, vagy akár a kortárs tánc legfontosabb felsőoktatási intézményének fizetőssé válására; a független szakfolyóiratok ellehetetlenítésére, és ezzel párhuzamosan a szakmai diskurzus kritikus mértékű elhalkulására. A kevés pozitívum között említendő, hogy ugyanerre az időszakra esik az első intézményes (egyelőre nem akkreditált) performansz-képzés indulása és két, azóta már végzett évfolyamának pályakezdése.

A dunaPart7 által érintett elmúlt három évet a területen sosem látott kivándorlási és pályaelhagyási hullám jellemezte. Az itthon maradók – pályakezdők és a már elismert alkotók – radikális forráselvonással néztek szembe, hacsak nem fordultak a piaci szempontból is értelmezhető, kevésbé kockázatvállaló színházi formák felé. Az ilyen kompromisszumokat megkötő, jelentős közönségsikernek örvendő társulatok a közelmúltban is hatékony működésre voltak képesek. Ugyanakkor azt is fontos megemlíteni, hogy az elmúlt évtizedben sohanem látott mértékű állami támogatás érkezett az előadóművészeti ágazatba. Míg azonban kormányközeli alkotók és intézmények, esetenként művészeti tevékenységet sem folytató cégek felfoghatatlan összegekhez jutottak (sokszor a visszaélés megalapozott gyanúját keltő módon), addig a függetlenek a bőkezű színházfinanszírozás egyértelmű vesztesei voltak.   

Bár várhatóan a politikai változások kiegyenlítettebb, hovatovább igazságosabb forráselosztási rendszert hoznak majd magukkal, ennek hatása e sorok írásának pillanatában még nem érzékelhető. Ahogy azt is nehéz megjósolni, hogy a független előadó-művészet mint a szcéna legexportképesebb ágazata a magyar színház és tánc egyenrangú részévé válhat-e végre.

Amint az a válogatásunkból is kiderül, a kortárs alkotók ismét a rájuk jellemző kreativitással és rugalmassággal válaszoltak a fenti, ideálisnak távolról sem nevezhető körülményekre. Nemcsak tematikusan, de a produkciók munkafolyamatát és választott formátumát tekintve is reagálnak az előadások létrehozásának kontextusára. A válogatásból is látszik, hogy a radikálisan leszűkült, mára a három évvel ezelőttinél is jóval kevesebb hazai támogatásból gazdálkodó független színtéren társulatok helyett jellemzőbbek az egy- vagy kétfős formációk; bemutatók helyett a munkabemutatók; az egyszeri, megismételhetetlen eseményekből felépített sorozatok; az alakítható, rugalmas formátumok. Több olyan produkció is szerepel a programban, amelynek vállalt sajátossága a néző felé a munkafolyamatba való betekintési lehetőségként megjelenő, sokszor kényszer szülte töredékesség.

A visszatérő látogató idén is találkozni fog a kortárs/független színtér középgenerációjának ismert neveivel, azok legújabb munkáival, akár az előző dunaPartokon bemutatott előadások „folytatásaival” is. De szintén szempont volt, hogy minél több, a platformon eddig nem vagy régóta nem látható alkotó bemutatkozzon, ideértve a legfiatalabb nemzedéket is. A válogatás során vált világossá, hogy számos előadás él az autofikció eszközével. Ez a nem előre meghatározott, mégis markánsan kirajzolódó kapcsolódás lehetővé teszi, hogy az elmúlt időszakra változatos, több esetben kisebbségi nézőpontokból, a társadalom kevésbé látható pozícióiból tekintsünk. Néhány beválogatott munkán keresztül egy-egy hosszabb kutatási folyamat, formai kísérlet kap láthatóságot a dunaPart kereteire optimalizálva, de nem csak ezeknél a munkáknál elengedhetetlen annak átgondolása, hogy szükséges-e némi finomhangolás a nemzetközi közönség előtti megmutatkozáshoz a befogadást, kapcsolódást segítendő; ez minden érintett alkotói csapatnak fontos feladata és érdeke. 

Ugyanakkor a platform nem kizárólag a programban szereplők számára jelent megmutatkozási lehetőséget. A networking eseményeken azok az alkotók, szakemberek is találkozhatnak az ide érkező külföldi kollégákkal, köthetnek új ismeretségeket és dolgozhatnak jövőbeni együttműködéseken, akik az idei válogatásba nem kerültek be.

Izgatottan várjuk, hogy a dunaPart hetedik kiadásán ismét láthatóak legyenek a forráshiány miatt olykor csak néhány előadást megélt munkák és minél többek számára nyíljon alkalom a beszélgetésre, tapasztalatcserére. 
 

Böröcz Judit, Czirák Ádám, Herczog Noémi, Kricsfalusi Beatrix, Szirmay-Kalos Léna, Thury Gábor