A „Dancing Graffiti” című előadás cselekménye egy női karakter személyiségfejlődését követi nyomon a születésétől kezdve, a tizenéves lázadásán keresztül, a felnőtté válásáig. Az előadás részeként a graffitiket élőben rajzoló előadó a táncosnő világának megteremtőjeként jelenik meg, szüntelenül gátakat állítva a főhős elé, így ösztönözve őt az állandó küzdésre, hogy a végén megtalálja a belső békét. A történet egyrészt az élet metaforájaként értelmezhető, ahol minden látszólag megoldott problémát egy újabb követ, másrészt a társadalom által rákényszerített szociális, fizikai és egyéb korlátozó tényezőket mutatja be. Miután megküzdött ezekkel az akadályokkal, az útja végén a rajzolt szereplőből hús-vér ember lesz, aki szembenézett a belső félelmeivel és így tisztába jött a saját erejével. A rajzolás aktusa, a történethez hasonlóan, saját fejlődésen megy keresztül, bemutatva mindazon szavakat és képeket, amiket közfalakon találni lehet:

• egyszerű gyerekrajzokkal kezdődik, jelképezve az életről alkotott ártatlan elképzelést,
• a nyilvános wc-k falain található szexuális üzenetekkel folytatódik, jelképezve a szexuális vágy megjelenését,
• szembesít a politikai graffitikkel, jelképezve a tizenéves lázadást bármiféle szabályozás ellen,
• behozza a börtön rajzokat, jelképezve a külső és belső korlátozó tényezőkkel való szembesülést,
• eljátszik a szuperhősökkel, mint képregényfigurákkal, jelképezve az erőgyűjtést a belső harcok megvívása előtt,
• megérkezik a spirituális szimbólumokhoz, jelképezve a személyiség kifejlődését.

alkotók: Lengyel Katalin és Tóth-Zs. Szabolcs

támogatók: Conflux, Gólem Színház, L1 Egyesület