Valami éppen történik és helyet foglalni. Ezt fedi le a taking place kifejezés. Ezen jelentések összeolvadása egy folyamatos süppedést eredményez a színházi székekbe, a nézői szerepbe. 

Állandó közelítés, soha meg-nem-érkezés.

Minden egyes szembecsukás egy fénykép, fixálja a pillanatot, próbál valami magyarázatot találni arra, ami történt. A lehetőség és sokféleség egy szingularitássá, konkrétummá omlik össze, ha ránézek. De minden egyes szemkinyitás egy újabb lehetőség arra, hogy kiszabaduljanak a dolgok a nevükből és jelentésükből.

Az előadásban kimerevített képek, történetszilánkok lebegnek egymás mellett, egymással párhuzamosan. Ez a kollázs úgy épül fel, mint az elme: összeköt, magyaráz, interpretál, jelentéssel ruház fel, értelmet ad. De mi van akkor, ha a tapasztalat, a tapasztaló és a tapasztalás valójában nem különül el, hanem egy és ugyanaz? 

Ha minden csupán relációban létezik, láthatunk-e valamit csak annak, ami? Elegendő-e a jelen pillanat vagy elviselhetetlen?

Koncepció, koreográfia: Vass Imre
Alkotótársak és előadók: Somló Dávid, Szeri Viktor, Vadas Zsófia Tamara, Vass Imre
Hang, zene: Somló Dávid
Fény: Dézsi Kata

Produkciós Partner: Katlan Csoport