Szkéné Színház
Kortárstánc stand-up
Non-verbális / Angol nyelven
Egy fiatal nő horgolt jelmezben, horgolt díszlet- és használati tárgyak között egyedül áll a színpadon. Később Terpszikhóréként mutatkozik be és a magánytól átjárt világában üdvözli a megjelenteket. A saját helyzetéről adott leírása legkevésbé sem tragikus, az egész jelenségben van valami magával ragadó lágyság. S hogy milyen tevékenységekkel telik a Lágymagány? Gondolkodás, tapasztalatmegosztás, horgolás, kör- és szólótáncolás, mindez azonban nem zárja ki a közönséghez történő kapcsolódás vágyát. Sőt, ezen az estén épp a szólótáncos magányossága az, amely a remények szerint közösségteremtő erővel bír. Az előadás mozgásanyaga a magányosan járt moldvai körtánctól a kortárstáncos formanyelvekben járatosak számára ismerősebbnek tűnő szólóig terjed.
Szász Zsófia a fiatal kortárstánc generáció egyik meghatározó alakja. A Lágymagány az első önálló munkája, amelyet az egyedül megtapasztalható közösségérzés paradoxona mozgat. Rövidsége ellenére összetett, magával ragadó atmoszférájú előadás, amely bemutatója óta már sorozattá bővült. (Kricsfalusi Beatrix, kurátor)
„A Lágymagány egy táncos stand-up. Témája a magány. Az előadás alapja kutatás, melyet az egyedül megtapasztalható közösségérzés keresésével kezdtem. Ezt a moldvai körtáncokban találtam meg. Szeretem a magányban, ahogy formát öltenek, majd megint megfogalmazatlanul áramlanak benne a gondolatok. Ezt a képlékenységet a kortárstánc nyelve, gondolkodásmódja teszi lehetővé. A két tánc (moldvai és kortárs), majd egyéb popkultúrális elemek összegyúrásával olyan mozgásminőségre leltem, amely tele van ismerős formákkal, és mégis meghatározatlan. A kutatás végeredménye Terpszikhóré karaktere lett. Terpszikhóré táncán és otthonának bemutatásán keresztül válik a magány közösségi élménnyé a színpadon." (Szász Zsófia)
KREDITEK
Koncepció, koreográfia, előadás, jelmez, zene: SZÁSZ Zsófia
Fénytervező: DÉZSI Kata
Támogatók: Workshop Foundation, SÍN Arts Centre
MEGJELENÉSEK
„Szász Zsófia előadása finoman fordítja ki a tánc eredendően közösségi természetét: azt, ami általában a kapcsolódás, az együttlét nyelve, itt a magány testet öltött formájává válik. A Lágymagány folyamatosan szétbomlik, majd újra összeáll, hogy a néző ne megértse, hanem megérezze azt, hogy a magány tulajdonképpen a legközösségibb tapasztalat."
– Pamlényi Laura, Thealter blog, 2025.
„Szász Zsófia üdítően közvetlen és evilági. Nekem Ladjánszki Márta szólóit (leginkább talán a Széki Lucát) juttatta eszembe. Azzal a fontos különbséggel, hogy amíg Ladjánszki az egyik legkeményebb előadó, már-már kegyetlen önmagával és a nézőkkel szemben is, Szász Zsófia itt gyengéden szelíd. Ez a lágyság azonban a legkevésbé sem puhaság: ahogy az előadásban a horgolt anyaggal beborított díszlet és kellék mögött fal, illetve fém van, úgy a táncos horgolt ruhája is csak látszólag takarja el annak a drámáját, aki benne van. Azt pedig mindenki eldöntheti, hogy kinek súlyosabb a magánya: aki a széki csárdást vagy aki a moldvai körtáncot járja egyedül."
– Megyeri Léna & Török Ákos, Színház folyóirat, 2025.
VENDÉGJÁTÉKOK
Alexandrinsky Theatre, New Stage, at Saint Petersburg (RUS), 2025
Trafó House of Contemporary Arts, NEXTFESZT (HUN), 2025
BIO
Szász Zsófia (1998) az Irene Plaque és a Szünet Együttes tagja, kortárstáncos. Előadásaiban „változékony kijelentéseket” keres melyek egyszerre szélsőségesek, és nyitottak. A Lágymagány 2025, első szóló munkája. Ebben az évadban készül ennek harmadik része a Lágymagány 3 - a Szentimentális, (tervezett premier 2026.11.27.Trafó). A kortárstánc mellett kommunikációs tréner, és művészetterapeuta, különböző munkái kiegészitik egymást.
Alkotótársként és előadóként továbbá az évadban Szabó Rékával: A szárny nélküli angyalokról - ban és Horváth Attilával az Interior Story-ban dolgozik. Előadóként idén Mészáros Máté, Ladjánszki Márta, Molnár Csaba, Regős Simon és Babinchák Atanáz munkáiban, a közelmúltban pedig: Szeri Viktor, Oberfrank Réka, Szabó Veronika, Alja Branc, Koltay Szonja Dorottya, Oláh Balázs és Horváth Nóra munkáiban dolgozott.